Zé szak promó (mert az is kell :) )

Pilisborosjenő

 Szeptember 22-én elmentünk a zé szakosokkal Pilisborosjenőre.

Reggel az ELTE TTK Déli épületénél találkoztunk, ahol Zsuzsi (az oktatónk) várt minket a szak saját, 30 éves autójával. Idén még mázlink van, mert pont beférünk az autóba, viszont ha már jövőre felkapottabb lesz a képzés, akkor már lehet, hogy egy nagyobb járgányba kell fektetni (pedig már így is egy 8 fős autóban utaztunk).

Szerintem senkit sem lepek meg azzal az információval, hogy reggel a belvárosban nem egy leányálom utazni. Azonban a csodás látkép a rakparttól mindenért kárpótolt. A Parlament például gyönyörű, ahogy felkelő nap hátulról megvilágítja, de a víz látványa is szemet kápráztató.

Körülbelül egy óra utazás után megérkeztünk a kiindulási pontra. Több állomásnál megálltunk, ahol Zsuzsi, illetve segédje, Dominik meséltek nekünk a helyi nevezetességekről, illetve oktattak a természet szépségéről. Megtudtam többek között, hogy a sóskaborbolya egy olyan növény, ami bár külsőleg összekeverhető a kecskerágóval, azzal ellentétben ehető, és még az íze is finom :)

Egyik megállónk egy régi bányánál volt, ahol a terepre elhozott kalapáccsal törhettünk szét köveket. Erre azért van szüksége egy geológusnak, mivel egy, a helyszínen talált követ, friss törési felületen célszerű megvizsgálni. Egy jó kiránduló lupét is visz magával terepgyakorlatra. A lupe egy olyan lencse, ami a nagyítóhoz hasonló funkciót lát el, használata ellenben közelről történik, közvetlenül a szemhez emelve, így ezt szigorúan egy ember tudja egy időben használni.

A mindössze fél évszázados vár állapota megdöbbentően romos volt. A természet elkezdte visszafoglalni eredeti élőhelyét, látszódott, hogy már kevés befedetlen rész maradt a várból. A hely megrottyant állapotához tudtommal az is hozzájárult, hogy a bizonyos Egri csillagok c. film forgatása után a helyi lakosság potenciált látott a várt alkotó kövekben, így azokat elszállítva a helyi építőipar segítésére fordították.

A napot egy kellemes kocsikázással zártuk, a városon ismért keresztül menve délutáni fényekben pompázva tekinthettük meg Budapestet. Útközben a rakparton állva a dugóban több Kolodko szobrot észrevettünk. Ez ihletet adott, hogy legközelebbi kalandunkon együtt fedezhessük fel fővárosunkat. Ám abban megegyeztünk, hogy elég nehéz lesz a mostani alkalmat felülmúlni, ami mindannyiunkban maradandó élményként tárolódik el.