Sport, kifejezetten a nőknek kitalálva?

Igenis létezik ilyen játék! A netball szabályait részben egy sor véletlen következtében, részben a nők számára kényelmi okokból alakították az idők folyamán, így egy, a mai világban is elfogadott - ámde kevésbé népszerű - sportot hozhattak létre az alkotók.

A netball története kezdetén a kosárlabdával köthető össze, hiszen a két játék egy tőről fakad. 1891-ben egy 30 éves, Amerikába érkezett kanadai bevándorló, James Naismith segítségét kérték, hogy találjon ki egy játékot a School for Christian Workers (később YMCA) szervezet fiataljainak. Eleinte olyan játékokkal kísérletezett, amelyek meccsein elképesztő arányú sérülés fordult elő. Hosszas próbálkozások után végül megszületett a kosárlabda kezdeti verziója. Ekkor még egy papírzacskó funkcionált kosárként, ahonnan a bírónak az összes pontszerzés után ki kellett szednie a labdát. Kilenc-kilenc főből állt a két csapat – három támadóval, három centerrel és három védővel – azon egyszerű okból kifolyólag, hogy Naismithnek 18 fiatal számára kellett aktív szórakoztatás kitalálnia.

A női teremkosárlabda története pontosan két nappal később kezdődött, amikor az edzőteremben dolgozó tanárnőket magával ragadta a játék, de csak 1895-ben alakult ki a mai formájához hasonló netball. Clara Baer, egy New Orleans-i testneveléstanár Naismith-nek írt azzal a szándékkal, hogy a kosárlabda szabályairól szerezhessen némi információt. Pár nappal később a szabályokat megküldték, mellékelve egy rajzot a pályáról, rajta ceruzával behúzott vonalakkal ábrázolva a posztoknak ajánlott területeket. Itt egy félreértés következtében Baer "átírta" a szabályokat, hiszen az ő értelmezése szerint a játékosok nem hagyhatták el a számukra kijelölt zónákat, ezzel örökre megpecsételte a netball egy fontos szabályát.

A netballt először 1895-ben játszották Angliában a Madame Ostenburg’s College-ban. A 20. század első felében a Netball népszerűsége tovább nőtt, és a játékot a Brit Nemzetközösség számos országában játszották. Akkoriban nem léteztek egységes szabályok a játék kilenc- illetve ötjátékos változataiban.

1957-ben az angol csapat ausztrál turnéja során megbeszéléseket tartottak a sportág szabályainak egységesítéséről, ami oda vezetett, hogy Anglia, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrika és Nyugat-Indiák képviselői 1960-ban Srí Lankán létrehozták a Női Kosárlabda és Netball Nemzetközi Szövetségét. Ezen az alakuló ülésen formális szabályokat határoztak meg, és úgy döntöttek, hogy négyévente rendeznek világbajnokságot, 1963-mal kezdve az angliai Eastbourne-ben. A játék a hetvesen években az afrikai orzságokban is elterjedt, csakúgy, mint az Amerikai Egyesült Államokban, ezeken a területeken a sport népszerűségének növekedése a mai napig töretlen.

Ahogyan az előző bekezdésekből is kiderült, a netball szabályzata nagy részben megegyezik a kosárlabdáéval. Van azonban pár lényeges különbség, amelyeket nem lehet félvállról venni. A két csapat 7-7 fővel képviselteti magát a meccseken. Az összes játékosnak a mezén ott kell, hogy legyen a mezén a posztjának neve, hiszen így könnyebben tudják ellenőrizni, hogy az illető valóban nem hagyta el a zónáját. Az egy órás, 4 negyedre osztott játék alatt a csapatok célja, hogy a palánk nélküli kosárba minél többször betaláljanak. Pattogtatva nem lehet a labdával haladni, sőt, 1,5 lépés, illetve 3 másodperc után meg kell szabadulni a kézben levő labdától, részben ettől is válik pörgőssé, egyben izgalmassá a sport. Nagyon fontos a testi kontaktus kerülése, a 90 centiméteres távolságot a játékosok között szigorúan betartatják a bírók. Érdekessége még a játéknak, hogy a nők a régi korok emlékére a mai napig szoknyában űzik a sportot.

Összességében leszögezhetjük, hogy amennyire kreatív és összetett játékról van szó, annyira keveset hallani erről a sportágról mind a hétköznapi életben, mind a különböző médiás platformokon. Bízom benne, hogy a netball egy nap képes lesz áttörni a határait, és emberek millói válnak a sport fanatikusaivá.